Hímzés birodalom
Ez az oldal a hímzés különböző fajtáival és különleges művészekkel foglalkozik, akik művelik ezt a műfajt.
Hírek
A díszítőművészet egyik legrégibb ága a hímzés. A munka során sokféle öltést alkalmaznak, amelyekkel figurális és/vagy geometrikus vonalakat rajzolhat, vagy felületeket varrhat ki.
A laposöltés például körvonalak kirajzolására vagy díszítőöltések alapvonalául; a pelenkaöltés, amelyik egymásba kapcsolódó, L alakú szemekből áll, az anyag szegélyezésére, az egybekapcsolódó hurkok sorozatából álló láncöltést vonalakhoz és felületek kivágásához, az X alakú keresztöltést szegélyhez, vonalhoz és kitöltéshez, a száröltést pedig a virágos minták szárainak kialakításához, valamint kacskaringós kontúrok megrajzolásához alkalmazzák.
Hímzésnél feltétlenül feszítse az anyagot keretre, hímző rámára, de vigyázzon, nehogy meglazuljon, széthúzódjon a szövés. Ne használjon fél méternél hosszabb szálat; így nem gubancolódik és nem bolyhosodik a fonal. A szál végét ne csomózza meg; kezdéskor szorítsa az anyag alsó feléhez, és mintegy 5 cm hosszan varrja le, befejezéskor pedig ugyanilyen hosszan bújtassa át a már kész hímzés hurkain a hátoldalon.
Magyarországon a népi hímzést vászonra, posztóra vagy bőrre készítik. Jellegzetesek a rábaközi, sárközi, Kalocsa vidéki, matyó stb. hímzések, Erdélyben a szilágysági, a torockói, a mezőségi és a kalotaszegi a legismertebb.
Szavazás